Kire ütött ez a gyerek?

Mióta megszületett Luca azon gondolkodom, melyikünkre hasonlít. Annál tovább nem szoktam jutni, hogy szimplán gyönyörű. Apróbb külső egyezéseket vélek felfedezni, például a száját tőlem örökölte, anyukám szerint a nézése pedig a Szabié. Most még annyira pici, hogy minden nap változik, fejlődik, még csak kialakulóban vannak a vonásai. Abban viszont mindenki egyetért, hogy tökéletes kisbaba, már pár perces újszülöttként is annyira kisimult volt és formás, mint egy több hetes. Szóval az általános vélemény, hogy elég jól sikerült :)

Amit már most tudni lehet a személyiségéről, hogy elégé muzikális. Jól és intenzíven reagál szinte minden fajta zenére, amikor alap nyűgösség, és nem valami világraszóló hiszti van, szinte mindig bejön, ha énekelek neki, vagy elindítok egy lejátszást a youtube-on Valószínű Luca azt szereti, ami szól neki, sok választása nincsen, így egyelőre zömmel az én ízlésem szerinti muzsikára szendereg. Konkrétan lassú, akusztikus, vonós zenéket játszok neki, abszolút kedvenc Szabó Balázs Bandájától Radnóti Miklós Bájoló című versének megzenésítése. Azért a 'hétköznapi' című számot is nagyon szeretjük. Amire pedig a kezdetektől altatom, az Malek Andrea Ringató című dala. Ezt szépen fokozatosan teljesen megtanultam, így bárhol, bármikor el tudom énekelni neki. A mai nap abszolút meglepetése, hogy a zongora játékomra is szépen elaludt. Több, mint tíz évig tanultam játszani a hangszeren, nem is ment rosszul, de majdnem ennyi ideje nem gyakorolok már, pedig van pianínónk. Most leporoltam a kottákat, és azt hiszem ezentúl mindennapos lesz a zongoraszó a lakásban. A muzikalitás apai ágon is teljesen indokolt. Szabinak remek zenei ízlése és hatalmas ismerete is van, műfajtól függetlenül. Már ígérte, hogy ha lesz ideje, összeállít a babának egy minőségi albumot, had fejlődjön a füle a picinek.

A másik örömteli egyezés bennünk, hogy Luca szemmel láthatóan szereti a vizet, akárcsak én. Ez a babáknál nem szokatlan, hiszen 9 hónapig vízben élnek, ezek az emlékek pedig sokáig megmaradnak bennük. Luca a kezdetektől szereti a fürdőzést, egészen el tud benne mélyedni. Múltkor annyira elmélyedt, hogy sikerült bele is rotyizni a kádba. Remélem a lelkesedése később sem hagy alább, mert nagy terveim vannak vele. Nyáron egy kis Balatonozás, hogy szokja a környezetet, 3 hónapos korától pedig babaúszás. Luca abszolút balatoni gyerek, hiszen ott is készült :) Ezt majd a megfelelő időben a tudtára is adjuk. Szeretném, ha ő is annyira imádná Fonyódot, ahogy én, hiszen engem oda köt minden (első szerelem, első csók, bánat, öröm, házasság, gyermekáldás), az a második otthonom. 

Ha mostanság megint több is a nyűgösebb napunk, az azért megállapítható, hogy hála Istennek Luca nem hasfájós, és jóétvágyú gyerek. Ebben azt hiszem mind a kettőnkre ütött. S habár én nagyon körültekintően étkezem, nehogy gondot okozzak a pocakjának a szoptatáson keresztül átjutó ételekkel, néha mégis sikerül belefutnom valami tiltólistás dologba, amiről csak utólag derül ki, hogy nem ajánlott, mégsem okozott még semmi gondot. A rotyik és pukik előtt persze elkomorodik a tekintete, erősen kell koncentrálnia erre a műveletre. Ja, öltözködni és fésülködni nem szeret. Ezt fogalmam sincs, kitől örökölte :) Hétfőn volt egyhónapos a kisasszony, ennek örömére megtörtént az első státusz vizsgálata is, szóval rohan az idő. Nagyon. Én meg minden nap izgalommal kémlelem, éppen kit látok viszont a mosolyában.