Libikóka

Kedves dolog - ha a játszótéri verzióra gondolok. Valahol bizalmi játék is, hisz te pont annyira tudsz a magasba lendülni, amennyire a másik engedi. Vigyázol rá, azért le ne essen, és nem ereszkedsz hirtelen alá, nehogy megbillenjetek. Egyensúly. Ez a titka. A libikókának, és majdnem mindennek az életben.

Ha azonban arra gondolok, a hétköznapokban mennyire nehéz ezt megtartani, mennyire nehéz egyszerre fent és lent lenni, mindjárt nem játék az egész. Aki eljutott arra a pontra, hogy családot alapítson, pontosan tudja, mennyire tudathasadásos állapot ez. Le kell vetni magunkról a korábbi életünk elhasznált bőrét, csak úgy, mint a kígyók, hogy növeszthessünk valami egészen mást. Mások leszünk és mégis ugyanazok. Egy ideig mindent kitöltenek a kisbabás hónapok, ismerkedtek, fokozatosan alakul ki a kötődés. Egy hónapos korában még egy kávé készítés is hatalmas bravúrnak számít egyedül, mikor fél éves, már három fogásos ebédeket főzöl. Változol, fejlődsz. Aztán mikor megülitek az első születésnapot is, a gyermekeden is látod, milyen bátran nyit a világ felé, mennyit változott. Elindul, szavakat formál, és ki tudja fejezni az érzéseit. Először érzed azt, hogy már rajtad kívül is van élet, vagy ha jobban tetszik, rajta kívül is.

Már majdnem másfél éves. Dolgozó nő ÉS anya. Ízlelgeted ezeket a szavakat. Előbbi a múltból dereng, de csak az utóbbira hallgatsz feltétel nélkül. Jobban hangzik így: dolgozó nő VAGY anya? Nem, nem kell választani. De több ideig tart megtalálni benne az egyensúlyt, mint felülni a libikókára, az biztos. 

Amikor ezeket a sorokat írom, már második hete dolgozom. Nem is egy, hanem két helyen. Borzasztó szerencsém van, hogy mind a kettő olyan, ami a szívemnek kedves, és annyi időt vesz csak el, ami mellett nem borul fel a család megszokott rendje. Ami persze nem igaz, mert önmagában az a tény is borzasztó nagy változás, hogy 16 hónap otthonlét után már nem én vagyok 0/24-ben a gyerekemmel.

Az elmúlt időszakot a szülést követő hetekhez tudnám hasonlítani. Mikor tombolnak a hormonok, csak kapkodod a fejed, nem tudod pontosan mi, mi után következik, és sokszor abban fáradsz el, hogy túl gondolkodod a dolgot. Kell ez a munka nekem? Akarom én ezt? Aztán ahogy a kis csecsemős időszak, ez is elmúlik, kezd letisztulni. Akkor az hozza a változást, hogy lesz szép napirend, ami nap nap után egyre jobban működik, és nem feladatként, hanem élvezetként éled meg a gyerekkel töltött idő minden percét. Most pedig kezd letisztulni a kép, hogy ki is vagy valójában, és mit is szeretnél még elérni az életben. Az anyaság a legszebb hivatás. Ennek minden szavával egyetértek. Főleg azzal a részével, hogy hivatás. Eddig egyetlen egy munkára sem tudtam 28 év alatt hivatásként tekinteni, pedig elég sokféle dologgal foglalkoztam. Volt, amikor közel jártam hozzá, de a munkahelyi körülmények végül felülírták a munka élvezetét. Persze megérintett ez az érzés szülőségem eddigi pályáján is sokszor. A fogfájós, hisztis, semmisejó időszakokban, hogy az állandó "túlórákról" már ne is beszéljünk. És igen, a fizetés is elég alacsony. Az pedig külön embert próbáló ebben a "munkakörben", hogy úgy kell a legjobbat nyújtanod, hogy egyetlen iskola sem készített fel a feladatod ellátására. A továbbképzések pedig szigorúan önkéntes alapúak. Viccet félre téve, abban mindenki egyetért, hogy anyaként olyan oldalát is megismeri az ember, amiről addig azt sem tudta, hogy létezik. És ez csak egy, azok közül a csodák közül, amit a gyereknevelés során megtapasztalsz. 

Mégis azt kell mondjam, eljön az a pont, amikor ezt picit szűkösnek érzed. Amikor néha jól esne hallani a csendet. Vagy eltölteni pár órát anélkül, hogy azt kiabálnád valakinek, hogy "nem szabad!". Vagy csak nem görcsölni semmin se. Sokan vagyunk és sokfélék. Van, akinek ehhez elég pár gyerek nélkül töltött óra. Van, akinek nincs erre sem igénye. És van, aki zsokékat megszégyenítő módon irányítja a lovakat az ambíciói és a mami-lét között. Ha most feltenné nekem a kérdést valaki, hogy melyik vagyok én, azt hiszem nem tudnék egyértelmű választ adni. Addig a pontig például nem is tudtam, mennyire komfortos nekem az anyukaság, amíg élessé nem vált a munka. Azt hittem, én vagyok a világon a legcéltudatosabb ember a földön. Tele voltam és vagyok is megvalósítandó tervekkel. Mindehhez pedig meg is teremtettem a lehetőségeket. Mindenki azt kérdezgette, hogy "ugye milyen jó kicsit otthonról elszakadni?". Hát gyerekek, az én válaszom az, hogy baromira nem. Nem élveztem az elválás egyetlen percét sem. Végig azon kattogtam, otthon vajon minden rendben van-e, apuka boldogul-e a napirenddel. Igen, egyelőre rólam van szó, arról, én kész vagyok-e a leválásra, és nem is annyira a gyerekemről. Valahogy ezt az aspektusát mindenki kihagyja a sztoriból, csak arról szólnak ősszel a cikkek, hogy indul a bölcsőde, óvoda, vajon készen áll-e rá az aprónép? 

Nálunk is szóba került a bölcsi kérdés. Ebben sem tudtam konszenzusra jutni magammal. Egyik nap magam előtt láttam, ahogy milyen szuper lesz egy héten párszor (három napra akartam csak), ahogy a kis barátaival nyomul az udvaron. Megtanul szebben enni (egyelőre olyan, mint egy kisdisznó), megtanul gyorsabban elaludni (magától alszik el, de azért beletelik egy kis időbe), megtanul osztozkodni a játékain (na jó, ezt tudom, hogy csak illúzió). Aztán másik nap csak egy végeláthatatlan betegség halmazt látok a közösségben, az állandó orrfolyást és kézlábszáj vírust. A hiszti rohamokat, amiket itthonra tartogat, mert ott szót kell fogadni. A megborult kapcsot, egyensúlyt, napirendet, ami annyira jól beállt már köztünk. Azt szeretném hangsúlyozni, egyáltalán nem vagyok se bölcsi ellenes, se bölcsi párti. Butaságnak tartom egyáltalán így megközelíteni  a kérdést. Soha senki nem tudhatja, a másik családjának mi a jó, és nem érezheti felhatalmazva magát, hogy beleszóljon bármibe is. Ugyanakkor én úgy ítéltem meg, sem a gyerekem, sem én nem vagyunk még készek egy ilyen szintű leválásra, legalábbis ebben a pillanatban nem. Abban a borzasztó szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem egy héten egyszer hétköznap is szabad, amikor meg ő nem ér rá, bevethetőek a nagymamák. És bár nem szeretem mások idejét beosztani, úgy gondolom, ez a mi utunk, ami számomra is és a lányom számára is a legelfogadhatóbb. Arról nem is beszélve, hogy szívből jön a segítség. 

Mert hogy engem is anya szült ugyebár, nem is akármilyen. Ha vannak is vitáink, ha sok mindennel nem is értünk egyet, az beton biztos, hogy ugyanúgy, mint kislány koromban, most is őt hívom fel először, ha bármi nyűgöm van. És akkor is, ha örömöm. Szoros köztünk a kötelék és aktív, még akkor is, ha a saját szülőségem sok mindent előhív belőlem a múltamból, amit szeretnék felülírni, és másként csinálni. Ez nem jelenti azt, hogy ne tekintenék rá példaként. És ne lennék hálás, azért, amit értem tett, főleg most, hogy tudom, mennyire nehéz is gyereket nevelni. Egyensúly, egyensúly, egyensúly, haj de nehéz ebben is megtartani! Nagyon sok olyan történetet olvasok mostanában, mennyi nőnek rossz a kapcsolat az édesanyjával. Vagy semleges, ami talán még ridegebben hangzik. Hogy marad ki az életükből a nagymama, és marad egy régi sérelem, ami sosem lett megbeszélve. Borzasztó érzés belegondolni abba, hogy szülőként egyszer mi is erre a sorsra juthatunk. A napokban volt egy cikk, amit boldog-boldogtalan megosztott, az állítólag túlszeretett gyerekekről. Az a baj, hogy rengetegen összetévesztik a szeretet és a jutalmazás fogalmát. Nincs olyan, hogy túl szeretett gyerek. Hálás leszel azért, ha este mesét olvasol neki, és elkíséred az összes úszóversenyére, amire csak teheted. És nem hagysz rá mindent, nem veszed meg neki a huszadik barbie-t, mert kompenzálni akarsz. Ha beszélsz hozzá és figyelsz rá. Hiszem, hogy a mostani döntéseim,  ahogy most beállítom az anyaság és a szakmai életem között az egyensúlyt, a tudatosság nagyon meghatározó lesz ebben a kérdésben is. Ezért nem sémákban gondolkodom sosem. 

Szóval lekopogom, egyelőre úgy néz ki, nálunk megmarad a kecske is és a káposzta is. Nagyon az elején vagyunk még, de már most sokkal gördülékenyebb, mint pár nappal ezelőtt. Nem elég a vágy, nem elég az igény, hogy márpedig vissza szeretnék menni dolgozni. Mert ugyanannyira akarsz otthon is maradni. Rám tökéletesen illik a jelző, hogy örök elégedetlen. Mindig gondolatban már egy következő lépcsőn járok. Most is így van, mert míg élvezem, hogy már milyen önálló a másfél évesem, és szokom vissza a munkába, rögtön meg is csapott a nosztalgikus szele a kisbabás időszaknak.... Ami szintén újdonság, mert eddig el sem tudtam képzelni ilyesmit. De tudom, hogy mindennek eljön az ideje. És most annak van, hogy kicsit teret engedjek annak a nőnek, aki már nem csak anya és nem csak ambíciózus nő. Nincs a kettő között éles választóvonal. Erre példa,  ahogy mi szoktunk libikókázni. Apa az egyik ülésen, én és Luca a másikban. Ketten, együtt. Egyensúlyban.

Vedd ölbe, ringasd, énekelj!

A Ringató sorozat bemutatása

Nincs könnyű dolga annak, aki népdalgyűjteményekről akar recenzió írni. Sok-sok rövid, azonos hangzású dalocska, amivel az egészen pici gyerekeket lehet szórakoztatni. Aztán a másik könyvben már összetettebb, komponáltabb dalok vannak hangszeres kísérettel, de akkor is csak egy nagy zenei anyag, ami különösebb kommentárt nem igényel. Nem is a köteteket, inkább a módszert szerettem volna elemezni, bemutatni, amire az egész Ringató épül. Ehhez hívtam segítségül a foglalkozások alapítóját, Gállné Gróh Ilonát, aki rendületlen lelkesedéssel mesélt 25 éves munkásságáról. A vele készített interjú részleteit igyekeztem a megfelelő helyekre beilleszteni, hogy kellően megvilágítsák a módszer lényegét.

Ringató – Ölbéli játékok

A zöld könyv

Az alapkönyv. Had legyek őszinte:  főleg amiatt választottam a Ringató kötetek elemzését, mert én magam is most ismerkedem a módszerrel. Egy lassan 7 hónapos kislány anyukájaként minden olyan programot értékelek, amire ennyire pici gyerekkel is el lehet menni, amit egy ennyire pici gyerek is képes élvezni. Már egészen a kezdetektől énekeltem a kisbabámnak, mostanra egészen határozottan látni, mik a kedvenc dalai, amire mindig felragyog a tekintete. A zene eszköz, amivel feszültséget lehet oldani, figyelmet lehet elterelni és fent tartani, egy közös tér, amit be lehet tölteni. Az ölbéli játékok, az úgynevezett zöld könyv tartalmazza azt a gyűjteményt, ami a Ringató alapja. Ezek a dalok kifejezetten a 0-3 éves korosztályt célozzák meg, és haladnak a gyerek fejlődésének ütemében. A lekottázott mondókák mellett pedig kis szövegbuborékokban és bekezdésekben ott vannak az instrukciók, amik különböző mozgásformákkal egészítik ki az éneklést, így adva egy komplex élményt.

Amikor az intejút készítettem Ilonával, két dolgot emelt ki a könyvekkel kapcsolatban: a csodálatos illusztrációkat, az általa nagy gonddal kitalált játékos fejezetcímeket, amik tökéletes egységet alkotnak. 

A zöld könyv felosztása:

Simogatók, arcot, kezet érintgetők

Billegők, ballagók, tipegők, topogók

Lábmozgatók, kézmozgatók, dülöngélők

Ide-oda hintáztatók, libbenők

Lovon zötyögők, kocsin zötyögők

Csiklandozók, dögönyözők

Kézcsattantók, ujjszámolók

Altatók, rengetők-ringatók

Kacagtatók, hangutánzók, mókázók

Magyar népdalok

Európai népek dalai

A fejezetek úgy haladnak előre, ahogy a gyermek mozgásfejlődése is. Nem is gondolunk rá sokszor mekkora ereje van az érintésnek. Én az egész könyv és az egész módszer lényegét abban látom, hogy komplex módon erősíti a kötődést anya és gyermek között. Ez a korosztály még kevéssé tudja élvezni a szépen komponált dalokat, vagy a jól megírt szövegeket, egy simogatást, vagy egy csiklandozást viszont nagyon tud élvezni dalolás közben. És ha egy-két évesen ennyire szeret dalolva modnókázni, akkor a zene szeretete később is el fogja kísérni. Erről szól a korai zenei nevelés.

„Mi mindenekelőtt a szülőket célozzuk meg. Az egy másik dolog, hogy ott vannak a gyerekek, és természetesen rájuk is hat az a környezet, nem tudják kivonni magukat a zenei ingerek hatása alól, de nincsen szándékos tanítás a gyerekek számára. A szülők számára is pusztán mintát adunk. Miközben mi történik? Erősődik a gyermek és szülő közti kapcsolat, hiszen együttesen élnek át olyan élményeket, amik mindenek előtt az érzemlekre hatnak. És így fejlesztik a kicsik különzöbő képességeit is, úgy, mint képzelet, emlékezet, figyelem, a mozgásfejlődését, a beszédfejlődését segíti a hangok formálásával. Ennek a zenei nevelésnek az úgynevezett transzfer hatásai áttevődnek a teljes személyiségre.”

Vegyük például a Billegől, ballagók, tipegők, topogók fejezetből a Jár a baba jár című mondókát. A lekottázott ének alatt a következő útmutató: „járni tanuló kisgyereknek énekelgetjük, fogjuk a kezét, vagy csak figyeljük, ahogy egy-egy rövidebb távolságot bizonytalanul egyensúlyozgatva már maga is megtesz. Énekléssel biztatjuk.”

Fontos hangsúlyozni, hogy a 0-3 éves korosztály esetén nem beszélhetünk még tanításról. Ott csak jelenlét van, és nem annyira fókuszált figyelem, amit minél tovább fent kell tartani.

„Ezekből a félórás foglalkozásokból merítsenek mintát, merítsenek zenei anyagot, vigyék haza a foglalkozásokon kapott érzelmi tartalékokat. Ugyanakkor nem várjuk el, és nem is cél, hogy tanrend szerint gyakorolják a szülők otthon ezt  a gyerekekkel. Az lenne a normális, ha nagyon természetesen, szinte észrevétlen válna ez a hétköznapjaik részévé. Mi a felnőtteknek is tanítunk, ami a gyerekek számára is meghallgatandó, de ami elsősorban a szülőknek szól, és ők lelik benne örömüket. Ez a cél, hogy jól essen együtt énekelni, olyasmit is, ami a felnőttek éneke élményét szolgálják.”

Az első könyv illusztrációit Maros Kriszta készítette. A főleg narancssárgával, pirossal, meleg és élénk színekkel és puha, elnagyolt, gombölyű ábrákkal tarkított oldalak könnyen észrevehetőek és kedvelhetőek a legkisebbek számára is. A köny mellé CD melléklet is tartozik, ami egyfajta mankó lehet, hogyan szól a dalocska, ha valaki nem tud kottát olvasni.

Ringató – Sárkányparipán vágtattam

A lila könyv

Ebben a kötetben különböző népek gyerekdalait válogatta össze Ilona. Az első, kisebbeknek szóló kötetkhez képest ezek már összetettebb, hangszeres, komponált dalok. Olyan szerzőktől, mint Kodály Zoltán, Szőnyi Erzsébet, szép magyar szövegekkel  Csukás Istvántól, Weöres Sándortól, Gazdag Erzsitől. Ezek a dalok  még elég nehezek, hogy az óvodás korosztály egyedül énekelje, viszont hallgatni nagyon szeretik, és ezáltal megismerik őket. A Ringatónak ugyanis nem titkolt célja az is, hogy egy zenei műveltséget is átadjon a gyerekeknek, miközben jól érzik magukat. Ennek az alapvetéseit Kodály Zoltán rakta le.

„Csak néhány dolgot sorolnék fel ebből a kodályi koncepcióból, ami számunkra lényeges a Ringató szempontából: nagyon korán kezdjük a zenei nevelést, nincsen alsó korhatár, már várnadósan is érdemes eljönni az édesanyáknak.  Olyan értékes zenei anyagot, komponált zenei anyagot szeretnénk eléjük tárni, ami már a legkisebbeknek is a lelki tápláléka lehet. Nagyrészt a magyar néphagyományokból merítünk, de kiegészítjük ezt más népek gyerekdalaival, szép, ízléses magyar szövegezéssel. Szintén Kodályra hivatkozva mondjuk azt, hogy nincsen gépi, felvételről játszott zene, hanem élő ének szól, és a foglalkozásvezető hangszeres játékával találkoznak a Ringatóra érkezők. A legfontosabb az ilyenkor létrejövő közös énekes élmény, életkornak megfelelő zenei anyaggal.Tehát meg volt az elv. Amit mi tettünk hozzá úgymond hiányzó láncszemként az a gyakorlat, hogy hogyan segítsük a szülőket, milyen technikával, hogy ezt a legkisebbeknek szóló zenei nevelést elsajátítsák. Ez 1991-ben alakult ki, mikor először elkedzem foglalkozni kisgyeremekes családokkal Szekszárdon. És akkora érdeklődés keletkezett a foglalkozásaim iránt, hogy akkor úgy gondoltam, hogy rendben, akkor gyűjtök magam köré kolléganőket, és legyen minél több éneklő család otthon. „

A lila könyv fejezetei:

Állatok

Természet, ünnepek

Altatók és minden más

Ez a kötet már tisztán a zene élvezetéről szól, amire egyedül is képesek az óvodás gyerekek. Ez a könyv is gyönyörűen van illusztálva, Szepesi Szűcs Barbara képeivel, amit éneklés nélkül is szívesen forgatnak a lurkók.

Ringató – Hatvan magyar népdal

A piros könyv

Ez a kötet hatvan magyar népdalt tartalmaz, különböző tájegységekről. Ezeknek egy része ismerhető iskolából, óvodából (például Kiskece lányom), egy része viszont szándékosan ismeretlenebb. A könyv célja ezeket is megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel. Amikor a ringatókon ebből énekelnek, először csak fel akarják kelteni az érdeklődést, annyira, hogy otthon szívesen nézzen utána a könyvben a gyerek. A tájékozódást segíti a kötet utolsó oldalain található térkép, ami a népdalgyűjtési területeket ábrázolja és ismerteti.  Aszerint a gyűjtési elv szerint, amit még Bartók Béla határozott meg.

A piros könyv fejezetei:

Dunántúl

Feldöld

Alföld

Erdély és Bukovina

Moldva

Ez a könyv már nem csak illusztrációkkal, hanem mottókkal is kiegészíti a zenei nevelést. Az olvasni tudó gyerekek így Bogdán Viki gyögyörű festményszerű képein túl magvas gondolatokkal is megismerkedhetnek.

„Az éneklés szelíd, nem agresszív tevékenység, pedig éppen átadod magad a meggyőzésnek. Mert az éneklés mindenképpen meggyőzés – önmagadé éppúgy, mint aki éppen hallgat. Ez benne rejtőzik.” (Marosi Julianna)

„Minden egyes dalról elmondhatjuk, hogy a maga nemében egy-egy kis remekmű. Neves költőink is tanulhatnak ebből a tiszta és annyi őszinteséggel áramló költészetből” (Sebő Ferenc)

A Ringató sorozat összes kötete egyaránt készült kisgyeremekes családoknak, kisgyermeknevelőknek, óvodapedagógusoknak, de még általános iskolai énektanításban is hasznát tudják venni. Gróh Ilona szinte minden egyes nap kap visszajelzést a könyv és a módszer hasznosságáról.

„ Folyamatosan kapom a visszajelzéseket, ami nekem nagyon nagy élmény, hogy mennyit használják, mire használják. És ez nekem nagyon nagy öröm. Pont tegnap hívtam egy színházat, ahol bemutatkoztam, és a vonal végén a következőt hallom: „Jaj, pont tegnap énekeltünk a könyvedből, amikor meggyújtottuk az adventi koszorún a 3. gyertyát, és az 5 éves gyerekem futva hozta elém a könyvet, hogy ebből énekeljünk” Úgy nészperűsíti a magyar népdalokat és az éneklést, hogy nézegetni is jó, mint egy mesekönyvet. Egyszerre van egy magas szakmaisága, úgy, hogy közben érthető és szerethető.”

Gállné Gróh Ilona

1956-ban született Komlón.

Zenei képesítést Pécsett a zeneművészeti szakközépiskolában, majd a

Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett. Karvezetőként és énektanárként 1979 óta dolgozik. A Ringató módszer akkor született meg, mikor dokumentálni kezdte második gyermekével közös énekléseit, énekes játékait. Az anyagot több, mint 3 éven keresztül gyűjtötte, majd az MTA Pszichológiai Intézetének fejlődéslélektani osztályán két oktatófilm is készült belőle, mely a korai anya-gyermek kapcsolatban a kommunikáció és a zenei képességek fejlődését mutatja be.  Az első Ringatókat 1991-ben kezdődek, amikor a Szekszárdi tanítóképző főiskolán tanított, és lukas óráiban a kollégium társalgójában tartott énekes, zenés foglakozást kisgyeremekes családoknak.